Norvég erdei macska

Lingoda

A norvég erdei macska, más néven Norsk skaukatt vagy Norsk skogskatt, egy Észak-Európából származó házimacskafajta, amely szívesen tölti idejét a szabadban. A macska a hideg éghajlathoz alkalmazkodott, és vízlepergető, fényes és hosszú szőrzetű, valamint a szigeteléshez használt gyapjas aljszőrzetet visel. Jól ismert, és mivel nincsenek megfelelő írásos emlékek, feltételezhető, hogy a macskát a vikingek hozták Norvégiába Kr. u. 1000 körül.

A macska a II. világháború körül majdnem kihalt, de hála a Norvég Erdei Macskák Klubjának, amely jött és hivatalos tenyésztési programot hozott létre. Az 1970-es években a macskát az Európai Nemzetközi Fédération Internationale Féline törzskönyvezte fajtaként. Jelenleg a fajta különböző országokban népszerű, többek között Norvégiában, Franciaországban, Izlandon, Svédországban és Dániában.

A norvég erdei macska története

Úgy tartják, hogy a norvég erdei macska már régóta létezik, mivel az északi mitológia szerint léteztek hosszú szőrű macskák. A macskákról szóló mesék keletkezési ideje szerzőnként eltérő. Az északi mítoszok nagy része szóban terjedt el, és az Edda-költeményekben Kr. u. 800 és Kr. u. 1200 között rögzítették őket. A mítoszok szerint a házimacskák már évezredek óta léteznek Norvégiában, és ha esetleg azok is voltak, az erdei macskák vitatható.

A macskák az emberi telepesekkel, keresztes lovagokkal vagy kereskedőkkel érkeztek az északi népekhez, és valószínűleg kezdetben rövidszőrűek voltak, mert a rómaiak szállították őket Egyiptomból. Az észak-norvégiai éghajlat szigorú, mivel a nap május 12-től augusztus1-jéig nem nyugszik le. Emiatt sűrű, hosszú, vízálló bundát, gyors észjárást és szívós alkatot fejlesztettek ki a túlélés érdekében.

Az 1930-as években kezdődtek az első erőfeszítések annak biztosítására, hogy a norvég erdei macskát önálló fajtaként ismerjék el. Sajnos csak az 1970-es években, amikor már majdnem kipusztult, sikerült elérni, hogy a macska norvégiai rajongói elkezdték a macska megőrzését.

A Wegies (a norvég erdei macskák másik neve) 1980-ban érkezett az Egyesült Államokba. A TICA elsőként ismerte el a fajtát, és még az 1984-es bajnoki versenyre is elfogadta a macskát. Még az elfogadás ellenére is csak 1993-ban kapta meg a fajta a CFA bajnoki címet.

Az általános jellemzők

A macskák erős felépítésűek. Szilárd izmaik és végtagjaik miatt nagyszerű mászók és ugrók. A macskák bundája kétrétegű: a belső réteg (sűrű és gyapjas) és a külső réteg (vízálló, fényes és hosszú).

A norvég erdei macska személyisége

A macskák szeretik az embereket, és jól érzik magukat a társaságukban. Egyes esetekben valóban igénylik a szeretetet, máskor pedig csendesnek és függetlennek tűnnek. Annyira hozzászoktak a szabadtéri élethez, hogy vadásznak és kint kószálnak; arról is ismertek, hogy nagyszerű hegymászók. Szüksége van egy társra? Akkor szükséged van egy ilyenre, mert játékosak és barátságosak, de hosszabb ideig tart a fejlődésük (körülbelül négyéves korukban válnak éretté).

A norvég erdei macska megjelenése

A Wegies nagy testű, izmos és sportos macskák. Súlyuk 12 és 16 kiló között van, és a hímek nagyobbak, mint a nőstények. Hosszú, vízálló és fényes bundájuk is van, amelyet a zord norvég éghajlathoz igazítottak. Emellett sűrű aljszőrzetük van, amely döntő szerepet játszik a melegen tartásukban, és ez azt jelenti, hogy rendszeres ápolást és kefélést igényelnek.

Ami a színeket illeti, a szőrzet színei közé tartozik az arany, az ezüst, a krém, a vörös, a kék, a fekete és a fehér. A macska bolyhos bundája lehet cirmos, calico, teknőspáncél, bicolor és egyszínű szőrzetmintázatú. Ezenkívül a szemek a réz, az arany és a zöld árnyalatai, és néhány esetben a három szín kombinációja.

A norvég erdei macska gyakori egészségügyi problémái

A macska természetes fajta, és a többi fajtához képest nem mutat olyan egészségügyi problémákat, amelyek a legtöbb fajtánál gyakoriak. A DNS-teszt általában segít abban, hogy megtudjuk, milyen betegségeket kaphat a cica. Bár a norvég erdei macskák egészségesek, néhány olyan betegségre hajlamosak, mint a csípőízületi diszplázia és a glikogénraktározási betegség IV. A csípőízületi diszplázia gyakori a kutyák körében, de a Wegie-knél is fennáll a kockázata, a IV-es glikogénraktározási betegség pedig örökletes és halálos kimenetelű.

Csodálatos tények a norvég erdei macskákról

  1. Nagy az esélye, hogy ez egy viking macska volt.
  2. Ők nem csak sétáló macskák, hanem mitikus lények.
  3. A Wegie-k harcos macskák
  4. Európában az egyik legnépszerűbb fajta, szemben az Egyesült Államokkal.
  5. A macskák hajlamosak az egészségügyi problémákra
  6. A norvég erdei macskáknak beépített téli ruházatuk van (kétrétegű bunda).
  7. A macskák is nagyszerű fára mászók
  8. A macskák a maine-i mosómedvékhez kapcsolódnak, mivel hasonlítanak egymásra.
  9. Hatalmasak
  10. Egyszer majdnem kipusztultak.
  11. A többi macskához képest lassabban érnek.
  12. Ezek társadalmi
  13. A macskák képesek megváltoztatni a hangjukat.

A norvég erdei macska étrendje és táplálkozása

A macskák a vadászok leszármazottai, és ez az oka annak, hogy a magas hús- és fehérjetartalmú étrendet kedvelik. Általában válogatósak azokkal az ételekkel kapcsolatban, amelyeket nem szeretnek. Kerülni vagy csökkenteni kell a szénhidrátokat, mivel nem szabad megenni és nem feldolgozni őket.

A norvég erdei macskák nagy méretük miatt többet esznek, mint a többi macskafajta. Abban az esetben, ha a macska válogatós vagy nehezen eszik, akkor fontos, hogy kipróbáljuk a húst és a fehérjében gazdag ételeket. Emellett vannak speciális, norvég erdei macskáknak szánt eledelek is.

A norvég erdei macska várható élettartama

A többi macskafajtához hasonlóan a norvég erdei macskák is 11-20 évig élhetnek, és ez az életminőségtől és az általános egészségi állapottól függ. Bár egészségesek, az izmos fajta mégis szenved az elhízástól, valamint a testsúlyhoz kapcsolódó egyéb problémáktól, mint például az ízületi problémák és a cukorbetegség az öregedés során. Vese- és szívbetegségben is szenvedhetnek, ezért a rendszeres védőoltások és szűrővizsgálatok létfontosságúak.

Lingoda