A viking kard sosem volt közönséges fegyver. Valójában a kardok a nagy harcosok nagyszerű szimbólumai voltak. Mivel ezeket a kardokat nem volt könnyű elkészíteni, egy kézbe és két lábba kerültek. Tehát a presztízs és a státusz nagyszerű szimbóluma volt. A tulajdonosokat kardjaikkal együtt temették el, vagy akár örökölhették is.
Emlékek a viking korból
Skandinávia és különösen Norvégia történelmét nem lehet teljes egészében elmesélni anélkül, hogy ne említenénk meg valamit a viking korszakról. A történelemkönyvek rengeteg részletet tartalmaznak arról, hogy a vikingek hogyan hajóztak át Európán, kereskedtek, portyáztak és szinte gyarmatosították azt a területet, ahol tevékenykedtek.
Sok mindent lehet vitatni arról, hogy a vikingek hogyan tették azt, amit tettek, és pontosan mi késztette őket egyes zsarnoki tevékenységekre. Egyesek talán nem is akarnak emlékezni arra a pusztításra és félelemre, amelyet ez a csoport okozott Európában. Bármilyen érzésünk is van velük kapcsolatban a történelmi beszámolók alapján, nem lehet őket teljesen eltanácsolni.
Skandináviában a vikingek történelme még mindig úgy él, mintha tegnap lett volna. Ez a legendákban, a polcokon elhelyezett könyvekben, a műtárgyakban, például régi hajókban, műveleti bázisban és még sok másban benne van.
A vikingek korának egyik fontos fegyvere, amelynek segítségével mindannyian emlékezhetünk a vikingekre, a viking kard. E kardok említésekor bárki, akinek volt fogalma a viking korszakról, már tudja, mennyire nagyra tartották ezeket a tárgyakat abban a korban.
Mondanom sem kell, hogy egy viking kardot csak a kor csúcskategóriás autóihoz lehet hasonlítani, valószínűleg egy Ferrarihoz vagy Lamborghinihoz. Dióhéjban, ezek a kardok egyediségüket abból merítették, hogy formásabbak, erősebbek és rugalmasabbak voltak, mint bármelyik másik.
A viking kard érdekességei
A híres viking harcosoknak viking kardjuk volt. Egykezes volt, és egy széles fullerrel rendelkezett a penge alján. A pengék körülbelül 30 hüvelyk hosszúak voltak, míg mások rövidebbek vagy hosszabbak. Emellett kevesebb mint 3 fontot nyomtak.
A viking kardok voltak a leghalálosabb és leghatékonyabb fegyverek. Ráadásul nagy becsben tartották őket, mivel az északi tulajdonosok továbbadták a következő generációknak. A középkorban a viking kardok azért voltak olyan drágák, mert elkészítésükhöz nagy szakértelemre volt szükség.
A viking kardok története
A viking kardok a 8. és 11. század között készült hideg fegyverekre utalnak. Mivel a pajzs a harcosok művészi felszerelése volt, a kardnak hűvösnek kellett lennie, és egykezesnek. A legtöbb kard jellemzője az volt, hogy a kardok rövidek voltak, a kardőr és a kardpárna között, hogy szorosan illeszkedjenek.
Idővel a viking kovácsmesterség iparosodott, és a markolat formája, mérete és alakja megváltozott. A változás megkönnyítette a történészek számára a kardok megőrzését, mivel minden évszaknak megvolt az uralkodó és sajátos stílusa. A fejlesztések ellenére sem maradt le az acélgyártás. Az acélgyártás új technikái és technológiái az alábbiakban bemutatottak szerint elősegítették a keskeny pengék fejlesztését.
A viking kardok készítésének módja
A viking korban nem volt könnyű könnyű, rugalmas és erős kardot készíteni. Ezért a megfelelő anyagokkal rendelkező, képzett kovácsra volt szükség. A régészeti leletek kimutatták, hogy léteznek gyengébb kardok, és ez azt jelenti, hogy a kovácsmester felbérlése drága volt.
A szakképzett kovácsok ebben az időszakban a kardkészítés során a mintahegesztésnek nevezett aprólékos technikát alkalmazták. Az eljárás során különböző vasrudakat csavartak és melegítettek, valamint lassan a pengéhez hegesztették őket. A mintahegesztési technika rugalmas, erős és gyönyörű pengét eredményezett.
Mit tettek a viking harcosok a kardjaik karbantartásakor
A viking harcosok számos művelet végrehajtásához használták kardjaikat. Idővel még az erős kardok is horpadtak, tompák és töröttek lettek. A régészeti bizonyítékok megerősítik, hogy vannak olyan kardok, amelyeket megjavítottak. A kettétörtek jól össze voltak hegesztve.
A vikingek állítólag gyakran élesítették kardjaikat, hogy felkészüljenek a csatára. A legtöbb harcos maga élezte őket, bár voltak profik, akik tökéletesen elvégezték a munkát. Néha a csata során néhány kard elhajlott és eltörött, de az északiak ki tudták egyengetni őket.
Anyagok és díszítés
A kardok markolatai különböző formájúak voltak, és agancsból, csontból, valamint nemesfémből, többek között ezüstből és aranyból készültek. Ebben az időben a kard drága volt, és a markolat díszítésére nagyobb hangsúlyt fektettek.
A pengevédő, amely a kard egyensúlyozásához a penge ellensúlya volt, segített a nemesfém berakások megjelenítésében. Ráadásul a penge vére legtöbbször barázdálódik, és középen fut. A megspórolt értékes fém miatt a kard könnyű is volt.
Kardok mint felajánlások és ajándékok
A viking kardok a viking korszakban kerültek forgalomba, és általában jelen vannak egyes temetkezésekben. A legtöbb magas rangú embert általában viking karddal temették el, és ez a viking korszakban történt. Fontos tudni, hogy nem minden viking harcosnak volt kardja, mert ezek olyan előkelő fegyverek voltak, amelyeket csak kevesen engedhettek meg maguknak.
A viking kardokat ajándékként vagy ajándékként adták a magas rangú személyeknek, hogy jó viszonyban maradjanak velük. Azon kívül, hogy ajándékként használták őket, mocsarakban és tavakban áldozták fel őket. A viking korban a legtöbb kardot a keresztfutókban találták.
A népszerű kard márkák
A fő viking kardmárkák az Ulfberht és az Ingelrii voltak. A két márka elsősorban két nagy kovácsműhelyt képviselt. A márkák hosszú időn keresztül jelentek meg, talán azért, mert a kovácsmesterek átadták tudásukat a fiaiknak. A vikingek úgy vélték, hogy a két elsődleges márka kardjai jobbak a többinél.
Az Ulfberht-kardok
Európában körülbelül 170 középkori kard található. A 9. századtól a 11. századig keltezik őket, és a pengéjüket +VLFBERHT+ vagy +VLFBERH+T betétekkel látták el. Számos pengekovács használta évszázadokon át. Erős viking kardnak is tartják.
Az Ulfberht-kardok magas széntartalmú acélból készültek, salak nélkül. Ezenkívül erősek és rugalmasak voltak. Nem ragadt meg egy anyagban, amikor páncélra vagy pajzsra csapódott. Tartóssága biztosította, hogy több találatot is kibírjon.
Eredet
A legtöbb Ulfberht-kard Rajna-vidékről származott. Emellett a frank származást elsősorban Norvégiában feltételezik, de mások úgy vélték, hogy a vasban lévő magas arzéntartalom miatt Németországból származnak.
Szám és eloszlás
Észak-Európában mintegy 170 Ulfberht-kardot tartottak számon. A kardok közül körülbelül 44 darab Norvégiából, míg körülbelül 31 darab Finnországból származott. A kardok száma még e számok mellett is vitatható, mivel egyesek töredékes állapotban vannak.
Ingelrii
A kardok később, az Ulfberht-kardok bevezetése után jelentek meg. A 11. században érkeztek. Bár ugyanazokkal a tulajdonságokkal rendelkezett, mint az Ulfberht kardok, mégsem volt annyira felsőbbrendű. Emellett körülbelül 20 középkori kardból állt.
Másolt kardok
A vikingek által megszerzett jó kardpengék egy részét a Rajna-vidékről importálták. A pengéken az „ULFBERTH” felirat szerepelt, a név a korban kiváló minőségű acélból készült legjobb kardok jelzése.
Az Ulfberth-kardokat tekintették a mesternek. Ennek oka, hogy a 9. századtól a 11. századig a frank birodalomban kardokat gyártottak. A kardok annyira népszerűvé váltak abban a pillanatban, hogy kiviteli tilalmat rendeltek el ellenük.
A kiviteli tilalomra azért került sor, mert a vikingek hozzájutottak a kiváló minőségű kardokhoz, amelyek hasznosak voltak a frank birodalom tengerparti régiójának feldúlásában. A tilalom miatt a szomszédos területek hasonló kardok gyártásába kezdtek, és még az „ULFBERTH” nevet is lemásolták. Sajnos, ezek gyengébb minőségűek voltak, mint az eredetileg gyártottak.
