A skandináv országok megértése a kontextustól és attól függ, hogy kit kérdeznek. A válasz eltérő lehet, ha földrajzról, kultúráról vagy nyelvről beszélünk. Amikor a „skandináv” szót beledobják a keverékbe, a dolgok zavarossá válnak, és ezt a kettőt gyakran felcserélhetően használják a szövegkörnyezetben, de megvan a maguk sajátos jelentése. Ebben a cikkben alaposan áttekintjük Skandináviát, hogy megértsük, mi is az.
A „Skandinávia” szó a 18. század elején keletkezett, mivel a dán és svéd egyetemek támogatták Dánia, Svédország és Norvégia közös történelmét, mitológiáját, művészetét és kultúráját. A mozgalom nevét Scaniáról, más néven Skane-ról, Svédország legdélebbi tartományáról kapta, amelyből a „Skandinávia” kifejezés született.
1814-ig évekig Dánia és Norvégia kezdetben egy királyság alá tartozott, mielőtt Norvégiát átengedték volna Svédországnak, és mindketten egyesültek a két egyenlő királyság egyikeként egészen 1905-ig, amikor az unió felbomlását követően mindkét királyság függetlenné vált.
Skandinávia alatt ma Európa északi részének országcsoportját értjük, amely magában foglalja Dániát, Norvégiát és Svédországot, illetve bizonyos feltételektől függően Izlandot, Finnországot és a Feröer-szigeteket.
Skandináviát általában Észak-Európának nevezik. A Skandináv-félszigetet Svédország és Norvégia alkotja. Skandinávia földrajzi régiójára való hivatkozáskor mindössze három országot említenek, ezek Dánia, Norvégia és Svédország. A listán szerepel még egy dán terület, Grönland és a Feröer-szigetek, Dánia önkormányzati parkja. A földrajzi területet tekintve Finnország és Izland nem tartozik Skandináviához.
A Skandináv-félsziget Svédországból és Norvégiából áll. A félsziget körülbelül 1850 km hosszú, és dél felé a Barents-tengertől északon, a Norvég-tengertől nyugatra, valamint a Botteni-öböltől és a Balti-tengertől keletre nyúlik. A félszigetet Kattegat és Skagerrak választja el Dániától. Keleten Norvégia, nyugaton Svédország terül el.
A félsziget területe 750 000 négyzetkilométer. A tájat főleg hegyvonulatok alkotják, melyeket az eljegesedés mintegy 2 millió évvel ezelőtt 11 ezer évvel ezelőtt hozott létre. Svédország viszonylag enyhe, alacsony lejtésű lejtői a Balti-tengerig mennek le, míg Norvégia hegyei egészen a tengerpartig érnek, és gyönyörű fjordok választják el őket egymástól.
Ami a kultúrát illeti, Skandinávia tökéletesen ötvözi mindezt. Együttműködő, gyakorlatias és egalitárius. A három skandináv országban: Svédországban, Norvégiában és Dániában (beleértve skandináv unokatestvéreiket, Finnországot és Izlandot) a kultúra elérte a személyes kényelem, a társadalmi jólét és a gazdasági erő egyensúlyát.
Az összefonódó történelmű skandináv ország lehet befelé néző, de külsőleg befolyásos társadalmakként is jellemezhető, amelyek nagyon tradicionálisak, de nyitottak az új emberekre és ötletekre. Az egyéni szabadság, a diszkréció, a magánélet és a tolerancia olyan fontos karakterelemek, amelyeket a skandinávok nagyra értékelnek.
Ami Skandinávia nyelveit illeti , az „északi germán nyelvek” kifejezés segít a germán nyelvek leírásában, amelyek közé tartozik a svéd, a dán, a norvég, az izlandi és a feröeri. A három nyelvet (elméletileg) kölcsönösen megértik az egyes nyelvek beszélői: dán, svéd és norvég. A finn az uráli nyelvek finn csoportjába tartozik, amelynek része az észt és a magyar is.
