A norvég patkány a norvég vadvilág apró, de figyelemre méltó állatai közé tartozik. Valószínűleg Norvégia elsősorban a jegesmedvékről ismert, amelyek kolosszusként uralják az ország jégtábláit és erdeit. amilyen kicsi a norvég patkány , olyan sok különös dolog van benne, amit érdemes megismerni róla.
A norvég patkány tudományos neve Rattus norvegicus. Sugárbarna teste, fehéres alsónadrágja, valamint hosszú, pikkelyes farka van a házak vagy pajták közelében. A test és a fej hossza körülbelül 28 cm, a súlya pedig 140 és 500 g között van. A patkány feltehetően Kínából származik, de az Antarktisz kivételével a világ minden részén elterjedt.
A norvég patkány élettörténete
Neve ellenére a norvég patkány feltehetően Kínából, Ázsiából származik. A patkány körülbelül 620-644 ezer évvel ezelőtt tért el a Rattus nitidus (himalájai mezei patkány) testvérfajától, és a Rattus norvegicus néhány maradványát találták meg Szecsuán-Guizhou kínai tartományban.
A Rattus norvegicus a norvég patkány nevet kapta, mivel a feltételezések szerint a 18. század környékén vándorolt be Norvégiából Angliába. Mindazonáltal a faj Kínából származik Oroszországon keresztül. Emellett a patkány számos maradványát találták meg a 14. századból származó régészeti lelőhelyeken, ami arra enged következtetni, hogy talán a patkány gátolta az európai nemzetet korábban. A Rattus norvegicus 1750 és 1775 között jutott el Észak-Amerikába.
A norvég patkány jellemzői
A többi patkányhoz képest, mint például a tetőpatkányok, amelyek gyakorlott hegymászók, a norvég patkányok nem mászók, és ez gátolja őket a pincehelyiségekben. Emellett nehezebbek is. A vándorpatkányok egyedülállóak, mivel tárgyakat rágcsálnak, és betegségeket terjesztenek a vizelet, a bolhák, a szőrzetben lévő atkák és az ürülék útján.
1. Viselkedés és érzékek
A barna patkány éjszakai életmódot folytat. Szeret kis, zárt, sötét csipkékben lenni, és kerüli a jól megvilágított vagy nyitott terekben való mozgást. A patkány négy végtagon mozog, a bajuszszálak és a szőrzet érintkezik a nagy tárgyakkal és a falakkal. Úszni, búvárkodni és ugrani is képes.
A norvég patkányok egyik különlegessége, hogy rosszul látnak, és érzékenyek az éles fényre. A patkányok színlátása is dikromatikus, ami a retinában található két osztályú kúpsejteknek köszönhetően lehetséges. A norvég patkányok körülbelül 0,2-80 kHz közötti hangokat képesek érzékelni.
2. Szaporodás
A norvég patkányok ivarérettsége körülbelül 11 hetes, vemhességi idejük 21-24 nap, és nagyjából 7-8 kölyköt hoznak világra. Ahogy az embernek is van menedéke, a nőstény patkányok is gondoskodnak arról, hogy fészket építsenek, mielőtt megszülnének, mivel a kicsinyek általában vakon, meztelenül születnek, és teljes mértékben az anyától függenek. A fiatal patkányok a születésük után 14 nappal kezdik elhagyni a fészket, és szilárd táplálékot is fogyasztanak.
3. Szociális viselkedés
A norvég patkányok csoportokban élnek, és társas kapcsolatokat alakítanak ki. Kedvező körülmények között száz egyedből álló kolóniákat hoznak létre. A kolóniák olyan csoportokat tartalmaznak, amelyekben van egy felnőtt egyed, néhány nőstény és a fiatalok. A csoportok tovább gátolnak bizonyos területeket, amelyeket territóriumoknak neveznek, és amelyeket szagjelzésekkel jelölnek és határolnak le.
A hímek feladata, hogy megvédjék területüket a más csoportokból érkező betolakodóktól. A hímek szociális agressziója növekszik a nőstényekkel való együttélés során. Amikor az egyes norvég patkányok találkoznak, alaposan megvizsgálják magukat, és a táplálkozás, a szaporodási állapot, az egészségi állapot, az életkor és a nem megállapításában a nemre támaszkodnak. Ha az egyik patkányról felismerik, hogy nem tartozik a csoporthoz, akkor megtámadhatják, ami arra készteti, hogy visszavonuljon az adott területről.
4. Kommunikáció
A vándorpatkányok képesek ultrahangos hangokat produkálni. A fiatal patkányok különböző típusú ultrahangos kiáltásokat használnak az anyai kereső viselkedés kiváltására és irányítására. Bár a kölykök hétnapos korukban ultrahangot produkálnak, ha más patkányok közelében vannak, 14 napos korukban már csökkentik az ultrahangtermelést, mivel így védekeznek.
5. Ciripelés
Egyes esetekben a vándorpatkányok a párzás előtt, vagy csiklandozáskor, a párosodás előtti bukdácsolás és durva játék során ultrahangos, magas frekvenciájú, rövid, szociálisan indukált hangjelzést bocsátanak ki. A hanglejtés általában nevetéshez vagy valamilyen jutalom várásához kapcsolódik. A ciripelés általában a társas kötődéshez és a pozitív érzelmi érzésekhez kapcsolódik. Ahogy azonban öregszenek, a ciripelés csökken.
6. Hangos kommunikáció
A norvég patkányok olyan kommunikációs hangokat adnak ki, amelyeket az emberek is hallanak. A leginkább hallhatóak közé tartozik a fogcsikorgatás és a fogcsikorgatás, amelyeket a boldogság vált ki. A zaj gyors kattogó vagy akár égő hangként írható le, amely patkányonként változik.
7. Neofóbia és felfedezés
A norvég patkányok kíváncsiak, és nagyon szívesen fedezik fel az új környezetet. Miután a patkányok ismeretlen táplálékkal ismerkedtek meg, csökkentették a táplálékfelvételüket. Az ismeretlen új ételek kezdeti elkerülése, majd későbbi megkóstolása jellemzi az ételneofóbiát. Abban az esetben, ha az új élelmiszer nem jár káros testi tünetekkel, akkor a norvég patkányok többet fognak enni.
8. Szaporodás és fejlődés
A norvég patkányok poliandrikusak, ami azt jelenti, hogy a hímeknek és a nőstényeknek egy csoportban több partnerük van. A nőstények és a hímek ivarérettsége négy, illetve három hónapos. Ennek ellenére a nőstények általában fiatal korban szaporodnak, mivel a versengés szerepet játszik a fiatal kis hím patkányok késleltetésében.
Bár a szaporodás nem szezonális, a meleg hónapokban megnő. A nőstények általában 18 órával a szülés után ivarzanak, és egy év alatt körülbelül hét alomra képesek. A nőstények körülbelül egy órán át tartó ivarzást élnek át, amelynek során mintegy 500 alkalommal párosodnak több konkurens hímmel.
9. Étkezési szokások/élelmiszerek
A vándorpatkányok gyűjtögetők, és különböző táplálékokkal is megélhetnek. Egy vizsgálat során egy patkány gyomortartalmában több mint 4000 különböző elemet találtak. Ez a képességük lehetővé tette számukra, hogy sikeresen elterjedjenek az egész világon. A városi területeken a vándorpatkányok főként eldobott emberi élelmiszerekkel táplálkoznak, egyes esetekben pedig kártevőkké válnak, és a szántóföldeken, valamint a szekrényekben lévő növényekkel táplálkoznak.
10. Alvási szokások és élettartam
A vándorpatkányok főként éjszaka és szürkületkor aktívak. Emberi gondoskodás mellett a patkányok körülbelül négy évig élhetnek. A vadonban azonban körülbelül két évig élnek.
